Az automatizálás nagyon régi tudomány. Az ókori varázslatoktól az űrkorszakig óriási elméleti és tapasztalati anyag halmozódott fel. Napjainkban az automaták annyira elterjedtek, hogy észre sem vesszük jelenlétüket. Viszont azonnal hívjuk a szervizt, ha elromlik a szobatermoszát, nem működik a telefon, a villanysütő elszenesítette az ebédet és még tovább lehetne sorolni az egy otthonban előforduló kellemetlenségeket.
Az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatási ágazat, beleértve államhatalom működését, el sem képzelhető automatizálás nélkül. Csak a fantasztikus irodalomban fordult eddig elő olyan eset, amelyben ezt az automatizmust valaki, vagy valami elrontotta. Józan megfontolás is alátámasztja, hogy bármilyen hiba egy nagyobb rendszerben óriási katasztrófát okozhat.
Korunk néhány katasztrófája bizonyítja, hogy az emberiség olyan energiákat képes mozgósítani, amelyek elszabadulása hasonló károkat okozhat, mint egy természeti katasztrófa.
Mulatságos dolog összehasonlítani egy WC öblítőtartály szintszabályozóját egy atomreaktor teljesítményszabályozójával. Az elméleti szabályozási köröket összehasonlítva viszont meglepő a hasonlóság.
Felmerül a kérdés, mit lehet röviden és érthetően leírni az automatizálásról. A könyvtárnyi írott anyag melyik része az, amelyik fontosabb mint a többi? Mit kell tudni egy szakmunkásnak, egy technikusnak, egy mérnöknek? Milyen elméleti és gyakorlati tudás jogosít fel valakit egy automatizált rendszer megtervezésére?
Ugye Ön is azt gondolja, hogy ezekre a kérdésekre nincs pártatlan válasz. Az egyetemi tanár szerint csak elméleti tudás alapján lehet jó automatikát tervezni. Az üzemi ember szerint, ha szabályozott jellemző eléri az alapjelet, úgyis kikapcsol. Könnyű azt mondani, hogy az igazság a kettő között van. Jó lenne tudni, hol?
A fejlődés olyan gyors, hogy az automatizálással foglalkozók a változásokat nehezen tudják követni. A szakemberek száma is kevés. A képzés is nehéz, mert a tanított anyag gyorsan elavul.
A szakmában eltöltött 20 év tapasztalatai bizonyítják, hogy egy nagyobb rendszer megvalósítása mérnöki feladat. Egy több száz méter kiterjedésű több száz elemet tartalmazó rendszer megépítése óriási munka, amelyet ma még a legfejlettebb országokban sem tudnak tökéletesen megvalósítani. Adatunk van arról, hogy az Egyesült Államokban egy automatizálás optimalizálásával foglalkozó cég 30 %-os helytelen beépítést és rossz működést talált. Ez ugyan propaganda, de szomorú tény is. Például ma Magyarországon a szabályozási körök legnagyobb része nem PID algoritmust használ (természetesen csak azokat említjük, ahol ez indokolt), vagy a kör helytelenül van hangolva. Számtalan olyan összetett rendszer működik, ahol csak kompakt (univerzális) szabályozó képes a legjobb eredményt szolgáltatni, de PLC-vel működtetik. A helytelen telepítés is működik, addig lehet piszkálni, amíg csak ki nem jön belőle valami. A telepítést bonyolítja a számítógépes hálózat kiépítése, amely teljesen más szakma, de az automatikát megvalósító mérnöknek legalább felszínesen ismernie kell alapjait.
Ez az írás az univerzális szabályozókkal foglalkozik. Nem térünk ki az elméletre, ezt a tankönyvekből kell megtanulni. Nem adunk recepteket a tervezéshez, mert ilyen általános szabályok nem léteznek. Azoknak próbálunk segíteni, akik kétségbeesetten állnak a kapcsolótábla előtt és azon töprengenek, hogy most melyik gombot kell megnyomni. Nem kell itt arra gondolni, hogy tudatlan ember ne nyomkodjon gombokat!!! Egy mikroprocesszoros univerzális szabályozó, vagy egy PLC konfigurálhatósági variációinak száma sok millió. Ön biztos lenne abban, hogy a legjobbat választotta?
Kapcsolódó anyagok: