Kalibrálás, hitelesítés és érvényesség

Több mint tíz év telt el azóta, hogy a Villanyszerelők Lapjában átfogó összefoglaló jelent meg a kalibrálás és hitelesítés témaköréről. Azóta azonban nemcsak a jogszabályi környezet változott, hanem a szakma is fejlődött, és új felhasználói generáció jelent meg. Ezért érdemes ismét áttekinteni a legfontosabb fogalmakat és gyakorlati tudnivalókat.
Nem változott és továbbra is érvényes, hogy a kalibráció és hitelesítés szabályozását a többször módosított 1991. évi XLV. törvény a mérésügyről, valamint a 127/1991. (X.9.) kormányrendelet és annak 2. számú melléklete („Kötelező hitelesítésű mérőeszközök”) határozza meg.

Mi is a kalibráció és a hitelesítés?

A kalibrálás a mérendő mennyiség etalonnal mért helyes értéke és a mérőeszköz által mért érték közötti különbség meghatározása adott körülmények között.
A hitelesítés pedig egy jogszabály által szabályozott tevékenység, melyet a hatóság, illetve a hatóság által feljogosított személy vagy szervezet végez.
Minden olyan mérőeszközt, mely joghatással járó mérést végez és megtalálható a fent említett kormányrendelet 2. számú mellékletében, hitelesíteni kell. A két eljárás közötti legfontosabb különbségeket az 1. táblázat foglalja össze. (Forrás: MEKH honlap)

„Joghatással jár a mérés, ha annak eredménye az állampolgárok és/vagy jogi személyek jogát vagy jogi érdekeit érinti, különösen, ha a mérési eredményt mennyiség és/vagy minőség tanúsítására - a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének megállapítására - vagy hatósági ellenőrzésre és bizonyításra használják fel; továbbá az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem és a vagyonvédelem területén.” 
A hivatkozott kormányrendelet alapján a villamos biztonságtechnikai műszerek továbbra sem tartoznak a kötelező hitelesítendő eszközök közé, ezért ezeket nem hitelesíteni, hanem kalibráltatni kell.

Mi az ajánlott kalibrálási időköz? 

Az újra kalibrálás időközéről nincs általánosan érvényes, jogszabályban előírt előírás. Az akkreditált kalibráló laboratóriumok sem ajánlhatnak időtartamot, kivéve, ha előzetesen megállapodtak a felhasználóval (MSZ EN 17025:2018 szabvány 7.8.4.3 pont). Egyes kalibráló laboratóriumok a gyártói ajánlásokat figyelembe vételét ajánlják. A nagyobb gyártók által forgalmazott villamos biztonságtechnikai műszereknél az évenkénti kalibrációt jelenti, de fokozott használat esetén (napi szintű) indokolt lehet a félévenkénti kalibrációt is. 

Tapasztalat alapján elmondható, hogy a minőségirányítási rendszer (pl. MSZ EN ISO 9001: 2015) szerint működő cégek esetében - a két évnél régebbi kalibrálási dátummal rendelkező műszerrel végzett méréseket már nem fogadják el.  Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az előbb említett MSZ EN ISO 9001: 2015 szabvány 7.1.5.2-es pontja sem határoz meg konkrét időtartamot. A szabvány csak annyit ír elő, hogy a mérőeszközöket „meghatározott időközönként vagy használatba vétel előtt igazolni (verifikálni) vagy kalibrálni kell, vagy mindkét tevékenységet el kell végezni”. Minden cég maga dönti el, hogy az adott műszert milyen időközönként kell kalibráltatni, a lényeg az, hogy ezt a belső minőségirányítási rendszerben fel kell tüntetni. A kalibráció természetesen anyagi ráfordítással jár, továbbá azzal is, hogy pár napra át kell adni a műszert a kalibráló laboratóriumnak. Azonban ez még mindig jobb, mintha utólag derülne ki, hogy az adott mérőműszer pontatlanul mér és ez kellemetlenséget vagy balesetet okoz (pl. a nem megfelelő értékű földelési ellenállást megfelelőnek méri a mérőműszer).

Miért szükséges az időközönkénti kalibráció?

Minden mérőeszköz „öregszik” a használat során, emiatt a gyártó cégek sem tudják garantálni, hogy az adott mérőeszköz az évek során minden mérési funkcióban a megadott gyári pontosságon belül méri a mérendő mennyiséget. Az „öregedés” okai közé tartozhat a műszerben található aktív (pl. műveleti erősítők) és passzív (ellenállások, kondenzátorok) áramköri elemek öregedése, azaz a névleges – gyártáskori- értékeinek megváltozása, a mérésváltó kapcsolók (relék) érintkezőinek kopása, illetve a használat alatt történő folyamatos hőmérsékletváltozások (hideg környezetből meleg környezetbe való átkerülés vagy fordítva) okozta mért értékek változása a mérőműszerben található mérőáramkörök hőmérsékletfüggése miatt.

Egyes mérőműszerhez a gyártó ellenőrző eszközt biztosít, például egyes földelési ellenállásmérő lakatfogókhoz biztosítanak fix értékű ellenállásokat, ezek azonban nem fedik le a műszer teljes mérési tartományát, továbbá a pontosságuk is egy nagyságrendbe esik a mérőműszer mérési pontosságával, ezért maximum időszakos ellenőrzésre alkalmasak.
Ezzel szemben a kalibráló laboratóriumok olyan nagy pontosságú (egy vagy akár több) etalonnal rendelkeznek, melynek mérési pontossága a mérendő eszköz mérési pontosságát akár egy nagyságrenddel is meghaladhatja és az a kalibrálandó mérőműszer méréstartományát teljes egészében lefedi(k).

Ki kalibrálhat?

Akkreditáció nélkül is végezhető kalibrálás, feltéve, hogy a tevékenységet végző személy vagy szervezet rendelkezik a szükséges etalonokkal és a megfelelő szakmai kompetenciával. 2002. január 1-je óta a kalibráló laboratóriumok akkreditációja nem jogszabályi kötelezettség.
Mit is jelent a gyakorlatban, hogy egy kalibráló laboratórium akkreditált? Az akkreditálás hivatalos elismerése annak, hogy egy szervezet vagy személy alkalmas a kalibráció elvégzésére. Magyarországon a kalibráló laboratóriumok akkreditálását a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (továbbiakban NAH) végzi, az akkreditálás rendjét a 424/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg.

Az akkreditált kalibráló laboratóriumok többek között az MSZ EN ISO/IEC 17025:2018 szabvány szerint működnek, pártatlanul és szakszerűen. Az akkreditálási eljárás során igazolják a NAH felé, hogy megfelelnek a szakmai és szervezeti felkészültségre vonatkozó követelményeknek.

Az akkreditálást a laboratóriumok öt évre kapják meg. Ez idő alatt a NAH három alkalommal felügyelheti. A felügyeleti vizsgálatok során a hatóság munkatársai ellenőrzik a laboratórium működését, a dokumentációk megfelelőségét, a laboratórium személyzetének szakmai felkészültségét, hogy a laboratórium végzett-e elegendő összehasonlító mérést a többi ugyanazon a szakterületen működő laboratóriumokkal. Ezen öt éves akkreditált periódus alatt a laboratóriumnak folyamatosan bizonyítania kell a NAH felé, hogy megfelelnek az előírásoknak és az akkreditált státuszuk fenntartható. Az öt év lejártával a laboratóriumnak újra akkreditáltatnia kell magát a NAH-hal, mert ha nem teszi meg, akkor elveszti az akkreditációját.

Az akkreditált működés jelentős műszaki és szakmai hátteret igényel. A kalibráló laboratóriumok nagy pontosságú kalibrátorokkal és etalonokkal dolgoznak, amelyek beszerzési értéke is jelentős, és amelyek rendszeres újrakalibrálása a mérési visszavezethetőség alapfeltétele.
A laboratóriumi munkatársaknak  a műszerek széles körének kezelésében kell jártasnak lenniük: egy laborban akár több tucat különböző típusú eszközzel is találkozhatnak, az érintésvédelmi műszerektől és készülékvizsgálóktól kezdve a multimétereken és oszcilloszkópokon át egészen a speciális lépésfeszültségmérő műszerekig.

A gyártói kínálat folyamatos bővülése (például a napelemes rendszerek mérésére vagy villamosautó-töltők ellenőrzésére alkalmas funkciókkal kiegészített villamos biztonsági műszerek megjelenése) miatt a szakmai felkészültség elengedhetetlen és fejlesztése állandó továbbképzést igényel.

A kalibráló laboratóriumok működéséről - hogyan történik a kalibráció?

A kalibráció elején a kalibrálásért felelős személy dokumentálja a műszer típusát, gyártási számát, az ügyfél adatait, a környezeti paramétereket (pl. környezeti hőmérséklet, hálózati feszültség stb.). Ezt követően szemrevételezéssel ellenőrzi, hogy a műszer alkalmas-e a kalibrációra (nem sérültek a műszeren található csatlakozók, a mérőkábelek épek stb.), amennyiben igen, és a műszer hőmérséklete is megfelelő a méréshez (gyártói előíráson belüli működési hőmérséklet), akkor megkezdi a kalibrációt, amely abból áll, hogy a műszer mérési üzemmódjainak megfelelő értékeket/mennyiségeket állít be az etalonon, és ezt az értéket/mennyiséget méri meg a műszerrel, majd az eredményt dokumentálja.

Amennyiben az ügyfél nem határozza meg, hogy milyen mérési pontokon kéri a kalibrációt, akkor a laboratórium dönt ez ügyben a saját etalonjának a kalibrálandó műszer mérési funkcióinak és méréshatárainak figyelembevételével. Egyes műszerek esetében ez akár tíz feletti mérési üzemmódot (például egy villamos biztonsági műszer esetében ez lehet a teljesség igénye nélkül folytonosság, hurok- és vonalimpedancia, földelési ellenállás, feszültség, lakatfogóval történő áram, áramvédő kapcsoló tesztelésének mérése stb.), és üzemmódonként minimum három mérési pontot jelenthet.

A mérés befejeztével – amennyiben az ügyfél kérte a kalibrálási eredmények alapján való minősítést- a kalibrálásért felelős személy ellenőrzi a minősítés eredményét („megfelelt” / „nem megfelelt” - bővebben a minősítésről a következő bekezdésben-, majd aláírásával igazolja a mérés elvégzését. Ezután az eljárási rend szerint még egy személy ellenőrzi a kiadandó bizonyítványt, majd ő is aláírásával igazolja, hogy a bizonyítvány kiadható. Ezután a bizonyítvány kinyomtatásra vagy elektronikus formátumban kiadásra kerül. Egy „nyom nélkül nem eltávolítható” címke kerül felhelyezésre a kalibrált műszerre, mely tartalmazza a kalibrálás dátumát, a kalibrálási bizonyítvány számát és a kalibráló laboratórium megnevezését. Mindezeket a lépéseket a már fent említett MSZ EN ISO/IEC 17025:2018 szabvány írja elő.

A kalibráció nem jelent beszabályozást!

Azaz a kalibráló laboratórium a kalibrálás során nem végez olyan tevékenységet, amivel a mérendő műszer mérési eredményét a gyártója által megadott specifikációk közé beszabályozná, amennyiben az a gyári tűréshatáron kívül esik. Az ilyen tevékenységet általában a készülékgyártó szervizei végzik. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyes laboratóriumok ilyenfajta szolgáltatást is vállalnak, ezért ezt érdemes előre (különösen régi műszeresetén) leegyeztetni a laboratóriummal.

A minősítés fogalma a kalibrációs bizonyítványokon

A kalibráló laboratóriumok által kiadott kalibrálási árajánlatokban fel szokták tüntetni, hogy „kalibrálás minősítéssel”. A minősítés azt jelenti, hogy a laboratórium a készülék gyári specifikációjának megfelelő méréshatárokban és üzemmódokban kalibrálja az adott műszert és a mérési eredmények alapján lesz a minősítés „megfelelt” vagy „nem megfelelt” a kalibrálási bizonyítványon. De vannak olyan esetek (pl. egy régi – már nem gyártott - műszer esetén), melynek nem fellelhető a felhasználói kézikönyve és ezáltal a gyártó által megadott specifikációja), ilyenkor az ügyfél meghatározhatja, hogy milyen pontosság alapján történjen a minősítés.
Ilyenkor a következő – vagy ehhez hasonló – mondat lesz megtalálható a kalibrálási bizonyítványban: „A kalibrált mérőeszköz megfelelt/nem felelt meg a vevő által közölt hibahatároknak.” 

Sokszor felmerül a kérdés az ügyfelek részéről, hogy megvárható-e a kalibráció?

A kalibrálás időtartama műszerenként eltérő. Egy komplexebb műszer esetén a mérési pontok száma ötven felett is lehet. Bár maga a mérés viszonylag rövid idő alatt elvégezhető, a kalibrálási bizonyítvány kiállítása és ellenőrzése (ügyfél adatok, műszerazonosítók ellenőrzése, illetve esetlegesen a dokumentálás közbeni billentyűzet elütés miatti hibák javítása) szintén időigényes folyamat. Továbbá a műszernek a gyártó által előírt működési hőmérséklet tartományban kell lennie és a bekapcsolás utáni bemelegedési időt is biztosítani kell. Ezek alapján egy műszer kalibrálási ideje akár több órát is igénybe vehet, ezért általában nem megvárható a vizsgálat. A laboratóriumokban egyszerre több ügyfél műszere kerül feldolgozásra, így a kalibrálás szervezett munkarend szerint zajlik.
Bízunk benne, hogy az áttekintés segített tisztázni a kalibrálás folyamatát, a laboratóriumok működését és a kapcsolódó jogszabályi hátteret.
A rendszeres kalibrálás a megbízható mérés és a biztonságos munkavégzés egyik alapvető feltétele.

Kalibrálási szolgáltatásainkat és további információkat itt talál

*Cikk szerzője: Faragó András, villamosmérnök és laboratóriumvezető kollegánk, A cikk a Villanyszerelők lapja XXV. évfolyam 3. számában jelent meg.